A
magyar ősgeszta és az inkvizíció
Féran üzenete
– a Forrás
negyedik Bolygójáról
Lejegyezte: Anna
médium
A magyar ősgeszta
és az inkvizíció
Anna kérésére elmondom nektek mindazt, amit az Arvisura - az emberi tudás
tárháza - és a magyar történelmi hagyományok ellen a római katolikus egyház
gyalázatos intézménye az inkvizíció elkövetett.
Sanat beteges vágya a hatalomra nem csak abban nyilvánult meg, hogy
megfossza a Teremtőt a hatalmától, hanem abban is, hogy ezért a tudás minden szintjén
ellene forduljon.
Az a tény, hogy megfélemlítve a Forrás lakóit megpróbálta lehetetlenné
tenni, Anna mellé álljanak, nem csak a régmúlt, de a jelenlegi történésekre is
vonatkozik. Olyan hamis, hazug történelmet alakított ki, amelyben az „Igazszólás”,
melyet Anna Arvisura Anyahitaként a Földön megvalósított, bűnnek, halálos
bűnnek számított.
Ha ugyanis hiteles történetírás létezett bárhol, az fényt derített volna
arra a gazságra, melyet ő teremtményként a Teremtője ellen elkövetett.
Így aztán nemcsak a ti Földeteken, hanem minden olyan Bolygón, ahol
értelmes Lények éltek, a hiteles történetírás büntetendő cselekménynek
számított, akár hiszitek, akár nem.
Hogy Anna Arvisura Anyahitaként a történetírás műfaját meghonosította a
Földön, örök szálka volt a szemében, mert volt egy nép, aki ebben a dologban is
ellene dolgozott.
Abban is, olyan életmintát követett, melyet az ő Hüllői sem díjaztak,
hiszen ahol a legfőbb érték az igaz tudás bölcsessége és a szeretet parancsa,
ott ők mindenkor nehezen tudták megvetni a lábukat, még a legfőbb hatalomban
is.
A hun Attila Égi Parancsra fordult az akkori züllött Római Birodalom ellen,
amely rogyadozott már a kora keresztény eszmék miatt. Szükségessé tették
számára, hogy Konstantin császárként és három pápaként a Földre inkarnálódva
eltérítsék azt a tiszta eszmét, melyet Anna a szenvedő emberiség számára
Jézusként a Földre hozott.
Nem megváltóként, ahogyan a mai elferdített, hazug dogmák állítják, hanem
emberi mintaként, az egyén spirituális felemelkedésének lehetőségét
megteremtve, megalapozva.
Sanat soha, sehol sem akart szeretetteljes életet élni, csak azt, őt nem
csak hogy szeresse, de elvtelenül, félelemmel eltelve imádja mindenki.
A Föld valamennyi vallásának eltorzítását, vadhajtásait
ezért hozta létre.
Anna avatárként tehát hiába adott pozitív mintát nektek,
Sanat ezt néhány évtized, vagy évszázad alatt romokba döntötte, kialakította
saját despota dogmáit és az ő elvtelen imádatát.
Ezért történt a kereszténységben Jézus tiszta eszméinek
lezüllesztése. Egy olyan vallási gyakorlat kialakítása, mely sokkal inkább
nevezhető rituáléiban despotának és fekete mágiának, mint nem.
Az a szent áldozás, melyet a katolikusok és az összes
keresztény irányzat a bor és kenyér színeváltozása címén űz, például ilyen.
Amikor ti megeszitek „Jézus testét” - bármilyen formában,
papjaitok pedig megisszák „Jézus vérét” képviselő bort, fekete mágiát űztök
tudatlanul és Jézus emlékének gyalázatára.
Az inkvizíció borzasztó káros intézményét Sanat sátáni
egyházával két okból hozta létre. Egyrészt, Hüllőinek és saját magának is így
teremtett sötét energiákat a létezéshez. Másrészt, ki tudott irtani minden
olyan gondolkodást, tudást, mely az értelmes emberi létezés és a szeretet
értékeinek a megmaradása mellett hatottak.
Az inkvizíció bordélyházában annyi szenvedést gyártottak,
melyet nem szégyelltek. Szégyenérzetük pedig nem volt a Hüllők által kilökött,
emberbőrbe bújt „farkasoknak”.
Szinte az összes főinkvizítor emberi bőrbe bújt Hüllő
fajú egyed volt, akik aztán nem csak embereket öltek. Főleg olyanokat, akik
tiszta vallási eszméket próbáltak követni - mint a manicheusok, katarok, és
más, általuk üldözött vallási csoportok, mint a középkori bogumilok, vagy az
újkori vallási reformerek. Mindenkor bizalmatlansággal szemléltek minden olyan
szellemi áramlatot, mely nem Sanat sötét céljait szolgálta.
Ha a XX. század történelmét vizsgáljátok, itt már a
marxizmussal saját maga vette át a stafétabotot, hogy átkozott világát az
Antikrisztusi jövőt megvalósíthassa.
Annának nem azért nehéz a dolga vele, mert nem elég okos,
vagy nem elég erős, hanem azért, mert egy ki - és beszámíthatatlan őrült ellen
harcol.
De térjünk vissza eredeti témánkra, amikor a kora
kereszténység üldözésébe kezdett Sanat, már akkor igyekezett tűzzel-vassal megsemmisíteni
nem csak a kereszténységet magát, de minden olyan írást is, mely Jézusról még valamennyire
hiteles információt tartalmazott.
A Bibliátok nem más, mint az ő elmebeteg összeállítása,
meghamisítása Jézus tiszta eszméinek.
Amikor aztán már csak ostobaságokat közöltek a keresztény
írástudók a „hit” nevében, akkor született meg elméjében a „zseniálisnak” azért
nem mondható ötlet, hogy a tudás még megmaradt nyomát hordozó írásokat is
betegesen üldöztesse.
Ez nem csak a múltra vonatkozik. Anna írásait, mivel már
nem tudja kiirtani az interneten, mert számbeli hatvánnyal terjed és olvassák
az emberek 129 féle nyelven, hát megint megpróbálta legalább az írások
olvasottságának adatait meghamisítani. Már az elején ezt tette.
Anna persze felfedezte a hamisítást. Már nem nézi meg,
hányan olvassák, mert Gabriel Arkangyal hiteles információkat ad mindenkor
számára, ha erre kíváncsi.
De hogy ti is tudjátok, írásainak olvasottsága tegnap
lépte át a két milliárdot.
Persze nem csak azok olvassák, akik a valóságot akarják
megérteni belőle, azok is, akik lebukástól való félelmükben, rettegésükben
megpróbálják Annát a fekete mágia és más gyalázatos módszerek segítségével
befolyásolni, elpusztítani.
Tudnotok kell, a Fény védelmezi őt, mert ő maga a Fény a
Föld Sötét Éjszakájában.
Az Arvisura tiszta szellemű rovásait István király
idejében, unokatestvére fiai kényszerültek kimenteni Kijevbe, majd a
manysikhoz, hogy elkerüljék az inkvizítorok pusztító máglyáit.
Maradt másolat a királyi udvarok féltve őrzött könyvtári részlegeiben,
de ez a külvilág számára nem volt publikus addig, míg az inkvizítorok meg nem
jelentek ott, és „jó barátként” tudomást nem szereztek az Arvisurák
létezéséről. Amit aztán - mint „káros irományokat” -, „kimentettek” először
Firenzébe, majd a pápai levéltár legtitkosabb bugyraiba. Ahol most is
megvannak.
Az Arvisura rovása az üldöztetések után sem szűnt meg, a
mai napig tart.
Amikor pedig az Arvisura - amit ők ősgesztának neveztek -
eltűnt a pápai levéltár máig megőrzött archívumában, akkor minden olyan, számukra
gyanús könyvet, írást álindokok alapján üldözni és égetni kezdtek.
Nem csak az általuk „hamisítványnak” nevezett iratokat,
de minden olyat, amely egy népet, nemzetet műveltség felé vezethetett volna.
Az inkvizíció irtotta, elkobozta a tudás minden csíráját,
hogy Sanat számára tudatlanságban tarthassa a Föld népét.
2017.02.08.
Féran - a Forrás
Negyedik Bolygójáról
